Amikor okostelefonokról beszélünk, gyakran a memóriáról beszélünk: hány GB-ra van szüksége? Néha RAM-ra, máskor ROM-ra vagy belső memóriára hivatkozunk. De mi a különbség? Mit jelentenek ezek a kifejezések az okostelefonok világában?
- WikiPIT: kérdéseire válaszoltak
- Megpróbálja értelmezni adattervét? Bájtok és bitek elmagyarázva
Ugorj:
RAM
A RAM a Random Access Memory rövidítése. A RAM illékony, azaz nem tárol információkat, mint egy memóriakártya, hanem ideiglenes, és minden benne lévő információ elveszik, amikor kikapcsolja a készüléket.
A RAM kifejezés az utóbbi években elterjedtebbé vált, és az elsődleges memóriaként használt fizikai modulokra utal. Általában csak ideiglenes információk tárolódnak a RAM-ban, amelyekre az okostelefonnak egy bizonyos időpontban szüksége van, például az operációs rendszer vagy a nyitott alkalmazások (akár a háttérben), amelyek az eszköz indításakor betöltődnek a RAM-ba. A RAM befolyásolja, hogy mennyi többfeladatos műveletet végezhet az eszközön. Minél több RAM, annál több ideiglenes memóriája van a telefonnak az adatokkal való zsonglőrködéshez.
ROM
A ROM a RAM egy speciális típusa. A mozaikszó a Read Only Memory rövidítése. Ez egyfajta nem felejtő memória, azaz az adatok áramszünet esetén is megmaradnak. Az összes memóriacellához való hozzáférés ugyanannyi időt vesz igénybe (ellentétben a merevlemezekkel), ezért az operációs rendszer adatait általában a ROM-memóriákban tárolják a gyors rendszerindítás és a felhasználók általi változtatások elkerülése érdekében. A ROM tartalma azonban különleges esetekben módosulhat.
A DVD-k vagy CD-k a nem frissíthető ROM-memóriák példái, míg a konzolnak van frissíthető ROM-memóriája.
A régebbi okostelefonok ROM-ja az Android rendszerpartícióit tartalmazta (például rendszer, gyártók), hogy megakadályozzák a felhasználókat abban, hogy töröljenek vagy szerkeszthessenek benne fájlokat. Az egyedi ROM-ok innen kapták a nevét, mert az okostelefonok csak olvasható memóriájába töltötték be.
Még ma is megfigyelhető az a tendencia, hogy az okostelefonok rendszerpartícióit továbbra is ezen a néven hívják, annak ellenére, hogy technikailag a memória, amelyben ezek a partíciók találhatók, jelenleg nem ROM típusú.
A ROM definíciója ezért eltér az okostelefonok piacán használatostól.
Belső memória
Az okostelefon belső memóriája lehet eMMC (beágyazott MultiMediaController) vagy UFS (Universal Flash Storage). Bizonyos esetekben microSD-vel bővíthető, és felhasználói adatokat, például fényképeket, videókat, zenéket, dokumentumokat és alkalmazásadatokat tartalmaz. Ez egy állandó memóriahab, és nem vész el, amikor kikapcsolja a készüléket.
Az okostelefonokon a ROM használatát a belső memória dedikált partíciói (eMMC vagy UFS) váltották fel, szoftveresen csak olvasható módba állítottak.
Legyen óvatos, nehogy összezavarja a memóriáját
Néha a kényelem kedvéért az okostelefon memóriájáról olyan kifejezésekkel beszélünk, mint “X” GB RAM és “YY” GB ROM. Elméletileg ez rossz. Azt kell mondania, hogy “X” GB RAM és “YY” GB belső memória, amelyből néhány GB a rendszer számára van fenntartva. A ROM kifejezés ebben az esetben pontatlan, mert az Android rendszerpartíciók ugyanabban az eMMC vagy UFS chipben találhatók, mint a belső memória (amely szabadon olvasható vagy írható), de az előbbi szoftveren keresztül csak olvashatóra van beállítva. Összefoglalva:
- A RAM hasznos az okostelefon számára az operációs rendszer, valamint az összes használt program és alkalmazás betöltéséhez, a többfeladatos munkavégzés és az alkalmazásváltás sebességének javítása érdekében
- Az okostelefonok területén a ROM jelzi a csak olvasható módba állított egyes rendszerpartíciók számára fenntartott tárterületet
- A belső memória az, ahol az összes személyes tartalmat tárolhatja, annál több fotó, videó és alkalmazás tárolható az okostelefonon.
Remélem, hogy a cikk eloszlatott néhány kétséget az okostelefon memóriájával kapcsolatban. Ha bármilyen kérdése van, ossza meg velünk az alábbi megjegyzésekben, és mi mindent megteszünk, hogy válaszoljunk rájuk!